Kinga és Anza Indiában

Nitesh és Jahnvi meglátogattak minket vasárnap, és ebéd után együtt indultunk városnézésre Udaipurba.

A forró melegben, gyönyörű időben nem is tudtunk volna előbb elindulni mint fél öt. Utunk a város tetejére vezetett, ahova libegővel lehet feljutni. Alig indult el a libegő máris felkiálltottam: Nézzétek, milyen gyönyörű kilátás.

És valóban a szikrázó napsütés visszaverődött az udaipuri tavakról, majd tovább siklott a város fehér falaira. Igen innen igazán fehérnek látszik Udaipur. Körös - körül hegyek övezik  a várost, amik ilyenkor monszun idején teljesen zöldbe borulnak. Varázslatos a látvány. A Pichola tavon ott úszik a tavi palota, ami olyan fehéren világít, hogy egyből magára vonzza a tekintetet.
Udaipur tavai mind mesterséges tavak, a gazdag királyságoknak köszönhető létrejöttük, ami kellemes klímát varázsol a környéken. A tavi palota alsó szintjei mélyen a vízben ülnek, így ott nem érezhető a hőség. Monszun idején a tavak szépen megtellnek, biztosítva a városnak az egész évi vízellátását. A hegy tetején található egy hindu templom, ami még csak most épül, bár a falak már állnak, a márvány borítás felillesztését nemrég kezdték el. Mielőtt a templomba belépnénk le kell venni a cipőnket. (Ez minden templomra érvényes, de a boltok bejáratánál is ott sorakoznak a cipők.) Az építkezés miatt ugyan itt nagyobb a kosz és az építkezési törmelék halom, mint más templomoknál, de a szabály az szabály. Cipőt le! Ahogy belépünk, egy kis házi kedvenceknek kiépített "babavár" fogad minket, tányérok megrakva paradicsommal, más zöldségekkel.

-Nahát ezek fehér egerek! - mondom, de Kinga félbeszakít:
-Patkányok.- javít ki és gyorsan készítünk pár képet az európai szemnek szokatlan látványról.
Beljebb már nem fényképezhetünk, az Isteneket nem szabad lefényképezni. Az épülőben lévőtemplomban épp szertartás van, hindu szertartás szerint egy pap áldott kókuszdiót oszt, amiből mi is kaptunk. Még sokáig bámészkodnánk, de itt még a templomban is mindeki siet, megkerüljük az épületet és felhúzzuk szandáljainkat.
A Pichola tó mellett épült fel az Udaipur Palota is, ami innen fenntről jól látható. A palotában esténként 8 és 9 óra között fény,- és hangjátékkal szórakoztatják az érdeklődőket, amiről mi most ugyan lemaradtunk, de ha legközelebb Udaipurba látogatok, biztosan nem hagyom ki.
Ahogy vissza libegőzünk a hegy lábához, Nitesh és Jahnvi előre mennek Tuk-Tuk-ot bérelni. Így becézik erre felé a riksákat a helyiek. Nem érdemes velük menni, mert európai megjelenésünk a riksa fuvardíjját azonnal a kétszeresére turbózná. Még egy utólsó pillantás a tűzoltó készülékre, és máris a riksában száguldunk a tömeg után. Előttünk egy kedves kisgyerek türi, ahogy családja cipeli a forgalmas úton. Itt minden pillanatban új érdekesség vagy fura látvány hívja fel magára a figyelmet. India lüktető forgalma nem csak szabályokat nem ismer, de udvariasságot sem. Aki nem tolakszik, az lemarad. Dudáló motorosok és autók furakodnak előre ahogy tudnak egymás között.
A városba érve ismét meglátogatjuk a templomot, ahol Jahnvi virágfűzért vásárol az Istennek. Míg előkeresi a pénzt átadja, hogy tartsam. Milyen érdekes, hasonlít az otthoni büdöske virágjára. - Vajon olyan büdös is? -kérdeztem magamtól és közelebb emeltem, hogy megszagolhassam. Jaj! az Istennek felajánlott virágot nem szabad megszagolni, mert erejét veszti! Kiálltja hindiül az árus és máris új garlandot ajánl megvásárlásra. Ugyan, ez csak üzleti fogás legyint Jahnvi és elindulunk a templomba. Persze cipőt le, azonnal találink a szandiknak helyet, mert itt kis rekeszek várják a lábbeliket. Ezt a templomot a hinduk egész augusztus hónapban ünneplésekkel látogatják. Augusztus alegtöbb örömet adja itt, a bőséges monszun vizet és terméseket biztosítanak az embereknek. Az oltárnál egy pap vizet önt a markunkba, ezzel mossuk le a szánkat a homlokunkat, majd a hajunkat simítjuk végig. A templom közepén az emberek a földön ülnek, énekelnek és tapsolnak. Jahnvi maga is kér két percet, hogy velük énekelhessen. A templom légköre nagyon barátságos. A hindu vallás az örömre buzdít, arra hogy éljünk úgy, hogy a maximális örömöt szerezhessük magunknak.
Az örömérzés az ének a lelkesedés a templomnak magának is olyan kellemes atmoszférát varázsol, amit a hindi emberek a világ minden táján hiányolnak.
Templom után még városjárás, vásárlás vár ránk. A lányok hosszasan időznek a bizsusnál, mindent felpróbálnak ami csillog. A következő boltban helyben festik a képeket a vásznakra, pólókra. Jahnvi szeretett volna egy pólót magának,de jelenlétünk, főleg az én szőke fejem nem volt jó hatással az alkudozásra. Persze kézzel festett csodák, de Jahnvi tisztában van az árakkal, nem engedi magát "kirabolni".
Az estét egy kellemes étteremben fejeztük be, a trópusi klímában ezek az időszakok a legjobbak. Megkostoltuk a helyi katiroll nevű vegetáriánus tekercset, ami igazán ízletes, de nem csípős. Perszei Indiában a lakosság túlnyomó többsége vegetáriánus. Hentes, vagy húsárus csak olyan formában van, mint a nagymama tyúkolja. A tyúkok a ketrecben várják a vevőket. Praktikus nagyon, így csak szükség esetén vágják le őket, és a tárolás is megoldott a forró levegőn.
Magunk is már jó ideje nem ettünk húst, volt, hogy hiányzott egy jó Hot-dog a Kingának, de az út végére már ez eszünkbe sem jutott.